A trónöröklés
A trónöröklés
Mint minden uralkodónak, I. (Nagy) Lajosnak is életének utolsó éveiben a legnagyobb gondot az öröklés jelentette. Esetében bonyolította a helyzetet, hogy Erzsébettől "csak" három leánya született. Katalin, Mária és Hedvig kezéért megkezdődött a harc, a legszerencsésebbnek Luxemburgi Zsigmond bizonyult, akit már 1372-ben eljegyeztek Máriával, s mivel Katalin meghalt, Hedvig pedig Habsburg Vilmos osztrák herceg (1370-1406) felesége lett, a magyar trón Máriára szállt. A király erejét mutatja, hogy az országban elképzelhetetlen leányági öröklést véghez tudta vinni.
I. (Nagy) Lajos élete utolsó éveit betegen élte le, állítólag leprás volt. 1382 nyarán még feleskette a lengyeleket a Mária és Zsigmond iránti hűségre. Képviselőik méltán hihették, hogy az ifjú pár majd Krakkóban fog élni, míg Hedvig és Vilmos Budán. A király 1382. szeptember 11-én halt meg abban a tudatban, hogy végakaratának megfelelően Magyarországot Mária kapja.
Az ifjabb Stibor († 1334) síremléke Budáról
E. K. P.
