Hárman a magyar trónon
Hárman a magyar trónon
A magyar trónra több királyi család nyújtotta be igényét. Mindegyikben közös volt, hogy valami módon rokoni kapcsolatban voltak az Árpádokkal. Az első számú jelölt II. Károly nápolyi Anjou-király (1285-1309) 13 éves unokája, Károly Róbert volt. (II. Károly felesége V. István magyar király (1270-1272) leánya, Mária volt.) A nápolyi királyság anyagi ereje mellett, magyarországi terveit VIII. Bonifác pápa (1235 k.-1303) is támogatta. Károly Róbert nem várta meg a magyar főurak döntését, a horvátországi nagybirtokosok támogatásával 1301-ben az országba érkezett, s Esztergomban királlyá koronáztatta magát.
Legerősebb ellenfelének II. Ottokár cseh király (1235-1278) unokáját, II. Vencelt (1278-1315) tekinthetjük, akinek dédanyja IV. Béla lánya volt. Vencel jegyben járt III. András leányával, Erzsébettel, igaz a házasságra nem került sor. Az országbárók többsége a 12 éves gyermek meghívását pártolta. A koronázás 1301. augusztus 27-én meg is történt, de Vencel hatalma kizárólag Budára korlátozódott. Gyakorlatilag adományokkal próbálta "híveit" maga mellett tartani. Elszigeteltségének az vetett véget, hogy három évvel később apja a Szent Koronával együtt visszavitte Csehországba, ahol 1305-ben királlyá választották. A magyar trónról lemondott ugyan, de nem Károly Róbert, hanem a harmadik trónkövetelő, bajor Ottó herceg (1261-1312) javára.
Ottó IV. Béla unokája volt, de ezen túl semmi mást nem tudott felmutatni. 1305 decemberében megkoronáztatta magát Székesfehérvárott, de támogatókra így sem tett szert. 1307-ben Kán László Erdélyben elfogta, elvette tőle a Szent Koronát, majd hamarosan útjára engedte. Kalandos úton tért vissza Bajorországba.
