A hadüzenet
A hadüzenet
A népszerűtlen trónörökös halála csak kevés emberből váltott ki sajnálatot. Conrad von Hötzendorf, a Monarchia közös hadseregének vezérkari főnöke viszont a merényletben alkalmat látott a balkáni nagyhatalommá váló Szerbia megtámadására. Gróf Stürgkh, osztrák miniszterelnök a Monarchia egysége érdekében kívánt háborút indítani. A végső szót Ferenc József mondhatta ki. Ő viszont Németországnak, a Monarchia formális szövetségesének álláspontjára várt. Ha Berlin igent mond, kezdődhet a háború. Egyedül a magyar miniszterelnök, gróf Tisza István ódzkodott a katonai megoldástól. "Végzetes hibának tartanám és semmi esetre sem vállalnám a felelősséget" a Szerbiával való leszámolásért, mondotta. Tartott attól, hogy az általa megbízhatatlannak tartott szövetséges, Románia betörne Erdélybe.
A német katonai és politikai vezetés azonban egyetértett a Szerbia elleni hadjárattal, és támogatásukról biztosította Bécset. Ez a döntés nem volt teljesen váratlan. Elmúltak már azok az idők, amikor Bismarck "egy pomerániai gránátost" sem áldozott volna a Balkánért. Vilmos császár döntése nem egy, hanem több millió életbe került. Nem véletlenül akarták az antanthatalmak háborús bűnösként bíróság elé állítani a háború megnyerése után.
Végül Tisza is beadta a derekát, és július 28-án az agg Ferenc József, miután kinyilvánította, hogy "mindent megfontoltam és meggondoltam", bejelentette a hadiállapotot Szerbiával. Ezután dominószerűen követték egymást a mozgósítási döntések és hadüzenetek. Augusztus közepére Európa öt nagyhatalma háborúban állt egymással.
Búcsúzó katonák. Sándor Béla olajfestménye
Rohamozó katonák. Hermann Lipót olajfestménye
