Az első figyelmeztetés
Az első figyelmeztetés
Ekkor még az európai összefogás nem látszott vágyálomnak, s a szövetséges haderőre már csak azért is szükség volt, mert sem Magyarország, sem a vazallus balkáni fejedelemségek (Bosznia, Havasalföld és Moldva) nem tudták megállítani az ellenséges támadást. Zsigmond követei hatalmas szervezőmunkával számos európai fejedelmet nyertek meg az ügynek, ráadásul a nagyobb siker reményében a pápa keresztes hadjáratot hirdetett. A döntő ütközetre 1396. szeptember 25-én a bulgáriai Nikápolynál került sor. Zsigmond tanácsa ellenére a nemzetközi haderőben többségben lévő francia lovagok egyetlen rohammal akarták a város felmentésére érkezett I. Bajezid szultán (1347-1403) haderejét elsöpörni, ami hiú ábrándnak bizonyult. A súlyos vereség bebizonyította, hogy a hagyományos lovagi harcmodor nem sokat ér a török haderővel szemben.
A nikápolyi csata után alapvetően megváltozott a magyar-török viszony. Zsigmond lemondott a további támadó hadjáratról, és egyre nagyobb figyelmet szentelt az ország közvetlen védelmének. Kedvező nemzetközi helyzetben tehette ezt, hiszen 1402-ben a szultán Ankaránál súlyos vereséget szenvedett Timur Lenk belső-ázsiai hódító seregeitől, és a fogságban maga is életét vesztette. I. Bajezid halála után közel egy évtizedig trónharcok szabdalták az Oszmán Birodalom belső egységét. A magyar király négypilléres védelmi rendszer kialakításán fáradozott. Arra törekedett, hogy az országával délen határos fejedelemségeket a befolyása alá vonja. A két ütközőállam, Havasalföld és Szerbia megszervezése azt jelentette, hogy a török betörések hosszú évekig a román és a szerb lakosságot sújtották. Hosszas harcok árán Boszniát is sikerült Zsigmondnak a magyar királyság befolyása alá vonni, de Szerbiát leszámítva a vazallus államokban az erősödő török befolyás ellen egyre nehezebb volt megtalálni az ellenszert.
Zsigmond uralkodásának idejére tehető a végvári rendszer kiépítése is. 1429-ben a Német Lovagrendre bízta a délvidéki várak védelmét, de az állandó török nyomásnak ők sem tudtak ellenállni. Ezért Zsigmond addig példa nélküli rendszert alakított ki a határvidéken. Az országrész bevételi forrásait a védelemre fordította, s a végvárakat a Szörényi bánságtól az Adriai-tengerig egységes vezetés (Tallóci testvéreké) alá rendelte, s egyben korszerűsítette a katonakiállítás rendszerét is (telekkatonaság).
I. (Nagy) Lajos csatája a török ellen
