Pozsony és Pest – a törvényes forradalom
Pozsony és Pest – a törvényes forradalom
Bécs forradalmi mozgalma kétségkívül a lehető legjobbkor jött a magyar liberális ellenzék követeléseinek keresztülvitele szempontjából. Ugyanakkor fontos belső támaszt jelentett, s egyben a reformkori érdekegyesítési politika jelentős sikerét is mutatta a március 15-én Pesten kitört forradalom. Az országgyűlésen kívüli ellenzék akciója, a sajtószabadság kimondása, a pesti Városháza előtt és a Nemzeti Múzeum udvarán megtartott tömeggyűlés, a politikai okokból bebörtönzött Táncsics Mihály békés kiszabadítása azt mutatta, hogy az országgyűlési ellenzék követelései mögött jelentős tömegek állnak. A polgári átalakulás minél gyorsabb és minél következetesebb keresztülvitelét pedig nemcsak a pesti és más vidéki városok megmozdulásairól érkező hírek tették lehetővé, hanem az olyan álinformációk is, hogy Petőfi, a "nagy nap" vezére 40 000 kaszás paraszttal Rákos mezején táborozik.
A magyar ellenzéknek nemcsak Pozsonyban, a konzervatív többségű felsőtáblával, hanem Bécsben az Államkonferencia vezetőivel is el kellett fogadtatnia követeléseit. Az uralkodó március 17-én ugyan hozzájárult a független felelős magyar minisztérium megalakításához, a teljhatalmú helyettesévé kinevezett István nádor pedig miniszterelnökké nevezte ki Batthyány Lajos grófot; de az országgyűlés által alkotott törvénycikkek szentesítése már komoly akadályokba ütközött. A magyar törvényhozás küldöttségének azonban részben kitűnő tárgyalási felkészültsége, részben a követeléseit mindig a legjobbkor megtámogató tömegmozgalmak révén a legtöbb lényeges ponton sikerült meghátrálásra bírniuk a másik felet. 1848. április 10-én hivatalba lépett a Batthyány-kormány, s másnap az uralkodó, V. Ferdinánd szentesítette az országgyűlés által megalkotott harmincegy törvénycikket.
Gróf Batthyány Lajos, az első felelős magyar minisztérium vezetője
