I. Rákóczi György
I. Rákóczi György
Ezt a politikát követte Bethlen utóda, I. Rákóczi György (1630-1648) is akkor, amikor 1643-ban Krisztina svéd királynővel szövetségi szerződést kötve, Erdélyt ismét a nemzetközi Habsburg-ellenes fronthoz kapcsolta. Az 1644-45. évi hadjárattal I. Rákóczi Györgynek sikerült megerősítenie a bethleni foglalásokat, ennél jelentősebb eredményeket azonban a magyar rendek hathatós támogatása nélkül nem tudott elérni. Intő jel volt, s Rákóczi mozgásszabadságát is korlátozta, hogy a Porta többször is elrendelte a visszavonulást. A hadjáratot lezáró linzi béke (1645) a fejedelmet ismét megerősítette a hét vármegye birtokában, s jelentősen gyarapította a Rákócziak magánvagyonát. A béke szavatolta a protestánsok szabad vallásgyakorlatát, sőt azt még a parasztságra is kiterjesztette. Bár a fejedelem komoly diplomáciai erőfeszítéssel elérte, hogy Erdély a vesztfáliai béke aláírói között szerepeljen, mégis nyilvánvalóvá vált, hogy Európa nagyhatalmait a térség problémái csak oly mértékben érdeklik, amennyire saját érdekeik szolgálatába állíthatják azokat.
A vesztfáliai béke után megváltozott külpolitikai helyzetben Erdélynek már nem nyílt módja, hogy a század hátralevő részében ily szervesen bekapcsolódjon az európai politikába. De nem tette ezt lehetővé a Porta új külpolitikai irányvonala sem, amely Köprülü konszolidációs intézkedéseivel párhuzamosan ismét erősebb érdeklődést mutatott térségünk iránt.
Szűz Mária, Magyarország patrónája. Festmény az árpási plébániatemplomból
Á. G.
