Kitüntetéseink a két világháború között
Kitüntetéseink a két világháború között
A trianoni Magyarország kitüntetési rendszerét egyfelől a magyar hagyományok felélesztése, másfelől az osztrák-magyar hagyományok megtartása jellemezte. A Vitézi Rendet (1920) az első világháborúban különösen kitűnt tisztek és legénység elismerésére és támogatására alapította Horthy Miklós kormányzó. A korszak reprezentatív, polgári és katonai érdemekért egyaránt adományozható kitüntetése a Magyar Érdemrend (Magyar Érdemkereszt, 1922) volt. A Magyar Érdemérem, a "kormányzói elismerés" különféle formáit jelképező Magyar Koronás Bronz-, Ezüst- és Nagy Aranyérem – "Signum laudis" – adományozási feltételeit is alapszabályba foglalták.
A Magyar Corvin-Lánc, -Koszorú és Díszjelvény (1930) a tudományos, irodalmi, művészi tevékenység elismerését szolgálta. Az első világháború emlékjelét, a Magyar Háborús Emlékérmet 1929-től, a berlini olimpiához kapcsolódó Toldi Miklós Érdemérmet 1936-tól adományozták. 1938-ban a Szent István Rend és a Katonai Mária Terézia Rend ismét az adományozható kitüntetések sorába került. A háborús események folytán további új kitüntetések – a Felvidéki-, Erdélyi-, Délvidéki Emlékérem (1938-41), a Magyar Vitézségi Érem (1939), a Nemzetvédelmi Kereszt (1940), a Tűzkereszt (1941), a Magyar Szent Korona Rend (1943) alapítása kísérte a "nagypolitika" útját.
