A nemzetközi helyzet
A nemzetközi helyzet
Az 1956-os magyar forradalomnak óriási nemzetközi visszhangja volt, és az 1945 utáni egyetemes történelem egyik legjelesebb eseményeként tartják nyilván.
Ám a nemzetközi kapcsolatok történetében – akárcsak az 1968-as "prágai tavasz" – nem jelentett korszakhatárt. Folytatódott az 1955-ben elkezdődött, az osztrák államszerződéssel fémjelzett "olvadás" politikája, amely bizonyos megtorpanásokkal a 70-es évek enyhüléséhez vezetett. Az enyhülés politikája eredményeket hozott a fegyverzetkorlátozás terén: aláírták az atomcsend-, majd az atomsorompó-szerződést, a 70-es években pedig két nagy egyezmény is született a hadászati atomfegyverek korlátozásáról.
A szigorú konfrontáció politikáját felváltotta az óvatos "hídverés" koncepciója. Megélénkültek a két tömb közötti gazdasági, kereskedelmi, kulturális és tudományos kapcsolatok, jelentősen nőtt a turizmus. Az anyagi és szellemi javak Kelet-Európába vándorlásától a Nyugat a kommunista rendszerek fokozatos gyengülését, majd összeomlását várta. Az enyhülési politika csúcspontja az 1975-ben aláírt Helsinki záróokmány volt, amely kimondta az európai határok sérthetetlenségét és kodifikálta az emberi jogokat.
Ugyanakkor a nagyhatalmak közötti szembenállás váltakozó intenzitással ugyan, de fennmaradt. Ezt jelezte a berlini válság, a kubai rakétaválság, amely a nukleáris megsemmisülés szélére sodorta a világot, valamint a megegyezési kísérletek ellenére egyre élesebb fegyverkezési verseny. Tovább folytatódott a nagyhatalmak rivalizálása regionális szinten is.
A politikai, gazdasági kihívásokra mind a Nyugat, mind a Kelet megpróbált saját választ adni: a Nyugat a világgazdasági válságokhoz való alkalmazkodással, a nemzetközi gazdasági rendszer átformálásával és egy új technikai forradalommal. A Szovjetunió, nagy fáziskéséssel, 1985-től politikai reformokkal, Magyarország a gazdasági-politikai reform sajátos ötvözetével kísérletezett, amely Kádár János nevéhez fűződik.
Kádár János, a jó király
És egy nyugdíjas alattvaló
