A latin kultúra
A latin kultúra
Szent István hermája
I. (Szent) István király az állam és az egyház megszervezésével az új birtokrend alapjainak lerakásával Magyarországot nemcsak politikailag és gazdaságilag kapcsolta a keresztény Európához, hanem a nyugati egyház nyelvén, a latinon keresztül, a művelődés területén is. A nyugati térítők és szerzetesek könyveik mellett magukkal hozták a hagyományosan kora középkori irodalmi műfajok ismeretét. Hamarosan megindult a hazai klerikusképzés. A templomok szertartáskönyvvel való ellátása a püspökre hárult. A könyvek vagy külföldről érkeztek az országba, vagy ami később egyre gyakoribbá vált a püspökségekben kiképzett kódexírók keze munkáját dicsérik. Bonipert pécsi püspök például a korszak legnépszerűbb latin nyelvtankönyvét, egy Priscianust kért Fulbert, chartres-i püspöktől. Minden bizonnyal az iskolások oktatásánál használták a franciaországi ajándékot. Az oktatás hasonló módon indulhatott el, mint arról Szent Gellért nagyobb legendája, igaz, jóval később, írt: "Egy napon harminc újonnan megtért ember jött a püspökhöz, és kérte, hogy vegye magához fiaikat, taníttassa őket tudományokra, és szentelje papokká. Befogadta és Valter mester kezére bízta őket, alkalmas házat adva nekik, hogy ott a nyelvtan és a zene tudományába bevezesse őket."
I. (Szent) István korából maradt ránk az államelméleti munkák műfajába sorolható Intelmek. Itt az uralkodás tapasztalatait hagyományozza fiára, Imre hercegre. Az írásbeliség és a latin nyelvű irodalom mellett, a kereszténységhez csatlakozásnak köszönhetően, megindultak a templomépítések is.
