Gőz és szén
Gőz és szén
A szénbányászat technikája a sok-sok újítás ellenére a magyarországi bányák többségében alacsony szinten állt. A szállítás a bányákban kézi járgányokkal vagy ló vontatta járművel történt, hiszen az első gőz mozgatta szállítógépet, egy 12 lóerős szerkezetet csak 1840-ben helyezett üzembe a brenbergi bánya bérlője, Miesbach Antal. A magyarországi faállomány bősége volt az egyik akadálya a széntermelés mennyiségi növekedésének, s ezzel együtt modernizálódásának, de mindezt hátráltatták a rossz útviszonyok és a tőkeszegénység is. Az 1840-es évek elején körülbelül 800 ezer mázsa szenet bányásztak az országban, s evvel egyidőben Alsó-Ausztriában ez a mennyiség már meghaladta az 1 millió mázsát. Erdélyben ezekben az években a részvénytársasági forma honosodott meg, 1847-ben a bányakitermelő vállalatok száma 47 volt.
Egy helyütt újfajta érczúzót alkalmaztak, s a sokoldalú Debreczeni Márton jóvoltából bevezették a csavarvonalas fújtatót, de ennek ellenére az itteni tulajdonosokat is sújtotta a gőzgépek kicsiny. száma, s az ipar szerény kereslete. A szenet ipari célokra először Pesten és Budán használták a tűzzel dolgozó kézművesek, tehát a patkó- és szegkovácsok, valamint a lakatosok. A manufaktúrák többsége ekkor még fát használt, de a 40-es években sorra alakultak a gőzhajózási társaságok, a hengermalmok, a cukorgyárak és a téglagyárak, s ezek nyomán hamarosan megkétszereződött vagy megháromszorozódott a föld eme egyre dráguló kincse iránti igény.
