A gácsi üzem
A gácsi üzem
I. Ferenc császár (Lotaringiai Ferenc) manufaktúráit követően az igazi üzemalapítási hullám 1762-ben indul el, amikor is a Forgách grófi család posztómanufaktúrát alapít a Nógrád vármegyei Gácson. (Bizonyára emlékeznek rá, hogy itt nyitott később patikát a festőművész Csontváry Kosztka Tivadar.) Az egykori kimutatás szerint e gácsi üzemben 15 posztómester, 2 posztós segéd, 7 csapó, 17 fésülő, 6 fonó és cérnázó és 4 egyéb alkalmazott dolgozott, s e létszám hamarosan 150-re emelkedett. Tegyük még hozzá, hogy az ezekben az években létrejött manufaktúrák főúri kezdeményezésre alapíttattak, általában uradalmi székhelyeken építették meg őket, s igyekeztek jó szakemberekkel dolgoztatni. Az üzemi munkában járatos szakemberekre azonban többnyire csak külföldön lehetett szert tenni, s ha azt akarták, hogy a manufaktúrák termékei valóban exportképesek legyenek, úgy áldoztak is a jó szakemberekre. Szászországból, Sziléziából, a bajor, morva és a cseh területekről és máshonnan is hívtak be munkavállalókat. Ezek a külföldi munkások Magyarországon egy 1723-as törvény értelmében 15 évig kincstári adó alóli mentességet kaptak, s az első három évben még a városi illetéket sem kellett megfizetniük. A gyáralapító általában ingyentelket és olcsó építőanyagot is a rendelkezésükre bocsátott. A gácsi üzemben például csehek, bajorok és osztrákok voltak a vezető szakemberek, akik ha nem voltak elégedettek a "szolgáltatásokkal", továbbálltak. Gácson pl. 1787-ben már csak tíz külföldi dolgozott. Végül is ezek a külföldiek csak szerencsét próbáltak, s ha számításuk bevált, maradtak. Csupán megemlítjük, hogy a gácsi üzem a nagy munkásfluktuáció mellett is modern tudott maradni, ami abból a tényből is kitűnik, hogy 1835-ben itt állítják munkába az első olyan hazai gőzgépet, amelyik textilüzemben működött.
