A Lánchíd
A Lánchíd
Széchenyi 1832 februárjában indított országos mozgalmat az állandó híd ügyében, s még a hónap végén meg is alapították a Híd-egyesületet. Andrássy György gróf társaságában Széchenyi és titkára, Tasner Antal az év augusztusában Angliába utazott, ahol megtekintették a már működő láchidakat (ekkor utaztak először vasúton is), s találkoztak a hammersmithi, a shorehami és a marlowi lánchíd tervezőjével, William Tierney Clarkkal is. 1833 márciusára készült el nyomtatásban a külföldi útjukról összeállított jelentés. A híd ügyével foglalkozó országgyűlési bizottság tagjai 1833 decemberében megegyeztek abban: azt fogják javasolni az országgyűlésnek, szavazzák meg, hogy az első magyarországi lánchídon való áthaladásért mindenkinek, nemesnek és nem nemesnek egyaránt vámot kell majd fizetnie. A következő év szeptemberében Clark ellátogatott Magyarországra. Az érintett két város tanácsának tagjai 1835 nyarán kezdtek vitát folytatni arról, hogy a felépítendő híd tulajdonjoga Pestet vagy Budát illeti-e meg. Az országgyűlés kerületi ülése az év decemberében kezdte meg az állóhíd ügyének tárgyalását, s ezt követően az alsótábla és a felsőtábla is hosszas vitát folytatott erről, s végül is 1836 áprilisában fogadták el a törvényjavaslatot.
Az 1832-36. évi országgyűlés törvényeit az uralkodó 1836. május 2-án szentesítette, s a 26. törvénycikk mondta ki, hogy a tervezett hidat részvénytársaság építteti fel, a szükséges területet az állam kisajátítja, a két érdekelt város szerződést köt e társasággal, s annak lejárta után a híd nemzeti tulajdonba kerül. A hídon való áthaladáskor, származásra és rangra való tekintet nélkül, mindenki köteles hídvámot fizetni.
1837 nyarán több pénzügyi csoport is ajánlatot tett a fővállalkozói szerep elnyerése érdekében, s ezzel egy időben megkezdődtek az építést megelőző próbafúrások. Széchenyi egy búvárharangot is hozat, s annak segítségével vizsgálják a Duna medrét. Az országgyűlésnek a híd ügyével foglalkozó bizottsága Sina Györgyöt nevezi ki fővállalkozónak 1838 szeptemberében, aki annak a hónapnak a végén köt szerződést az érdekelt városokkal, és bízza meg az építés irányításával William T. Clarkot. Az uralkodó e szerződéseket 1839 májusában hagyta jóvá.
1839 szeptemberében megkezdik a Lánchíd első pillére elhelyezéséhez szükséges zárógát megépítését, az építési munkálatokat a tervező névrokona, Adam Clark vezette. A pesti hídfő zárógátjába az első cölöpöt 1840. július 29-én verték le, az utolsót 1841 decemberében, míg az első követ e hídfőben 1842 júniusában helyezték el. Az alapkő letételére ezt követően, 1842. augusztus 24-én került sor. Az utolsó láncszakaszt 1848 júliusában húzták fel, de a hidat az ismert háborús események miatt csak 1849 decemberében avatták fel. A híd megépítése elsősorban Széchenyinek köszönhető, de ő az avatóünnepségen már nem lehetett jelen.
A Lánchíd építéséhez használt búvárharang
Így képzelték el a Lánchidat és környékét 1845-ben (1849-ben avatták fel)
A Lánchíd pillérjének ünnepélyes alapkőletétele
