A múlt tisztelete
A múlt tisztelete
A 18. század kiemelkedő szakembereinek sorában kell még szólnunk Weszprémi Istvánról, Debrecen főorvosáról, fontos egészségügyi művek közreadójáról. Híres munkája volt a bábamesterségre tanító kötete, amely az első ilyen jellegű magyar nyelvű munka, s alapjául egy német szakkönyv szolgált. Később Domby Sámuel adott ki hasonló kötetet, és még jó néhány ilyen mű jelent meg akkoriban. A kiadáshoz az előszót barátja, van Swieten írta, aki a bécsi udvar híres tudományszervező szakembere volt, a bécsi egyetemi klinika megalapítója, s akinek fontos szerepe volt a honi orvosképzés megindításában is. Weszprémi 1760-ban megjelent egészségnevelő művét csak két évre rá követi az erdélyi Mátyus István munkája, így a debreceni tudós e művével éppúgy, mint szülészetével a magyar irodalomban úttörőnek mondható, és ugyanez áll arra a négykötetes orvosi lexikonára is, amelyben Magyarország és Erdély addig élt híres orvosainak életrajzait foglalta össze. E lexikon nélkül a magyar orvoslás múltja aligha lehetne megírható. Nem véletlen hát az sem, hogy az orvostörténet és a gyógyszerészet története kiváló művelői számára évente átadásra kerülő díjat róla nevezték el.
Weszprémi idősebb kortársa volt Hatvani István, a debreceni Faust, akitől maga is sokat tanult, tőle pedig az a Földi János sajátított el fontos ismereteket, aki Hadházon lett orvos, s aki feleségül vette Weszprémi gyönyörű szép leányát. Földi baráti köréhez tartozott Csokonai, a botanikában pedig követője volt Fazekas és Diószegi. Csodálatos volt hát ez a debreceni tudóskör, nem kis részben a kollégiumnak és Weszpréminek köszönhetően.
Az első hazai szakember, aki az egyetemen magyar nyelven adott elő, Rácz Sámuel volt, ő a sebészeket oktatta anyanyelvén. A magyar nyelvű tankönyvirodalom egyik elindítója volt, aki a borbélysebészséget emelte magas szintre, s maga írja, hogy a borbélyságon azt a mesterséget érti, "mellyel vagy kéz vagy eszköz által valami külső nyavalya meggyógyíttatik".
Ezek a külső és belső nyavalyákra gyógyírt keresők voltak orvoslásunk hőskorának tisztes hősei.
Egykoron úgy vélték, hogy e különleges maszk elijeszti a betegségeket.
Borbélysebészre várva – 12. századi miniatúra
G. I.
