Égi csillaghírnökök
Égi csillaghírnökök
A naptárszámítással már a középkori iskolákban is foglalatoskodtak, s a magyar királyok többsége eget kémlelő szakembereket is alkalmazott udvarában. A magyar csillagászat megindulása a Mátyás idejében Budán és Pozsonyban működő asztronómusoknak köszönhető, s számításaik egyrészét corvinák is őrzik. A magyar nyomdászat korai emlékei között tartják számon az öröknaptárakat meg a csíziókat. Az utóbbiakban sok érdekesség olvasható, köztük az is: mikorra várható a világvége. Talán érdemes ezt a fejezetet mihamarabb elolvasni.
Az első komolyabb csillagászati számításokat is tartalmazó kódexünk a 12. században íródott, s ez egyben az első fennmaradt tankönyvünk is. Ebben húsvétszámítási szabályokat közöl a mű szellemi alkotója, s valószínű, hogy e szabályok 1100-ban készültek. E szabályoknál akkoriban mindig az angol Beda Venerabilisra hivatkoztak, aki a computus-számítások kidolgozója és terjesztője volt. E szabályokat a magyar Pray- és a Németújvári kódex is átvette, s maga a computus-kérdéskör a középkori iskolákban önálló tantárgy is volt. A 14. század elejéről Erdélyi Péter hasonló számításai maradtak fenn.
Az első magyar nyelvű Cisio-Janus a 15. század elején készült Peer-kódexben maradt ránk. Az 1462-es Nagyenyedi kódexben csízió is található, az 1466-os Müncheni kódexben pedig naptár. A komolyabb kalendáriumok és csíziók a hazai irodalom későbbi időszakára, a könyvnyomtatás korára esnek.
