Az első hangosfilmek
Az első hangosfilmek
A hangosfilmet többen feltalálták, így az első világháború idején a magyar Mihály Dénes is, akinek szabadalmi bejelentése igazolja ezt a tényt.
Mivel azonban a közönség elégedett volt a némafilmmel, és mert a hangra való átállás filmgyáranként és mozinként igen költséges volt, ezért csak akkor vették elő a fényhangos mozgókép szakmailag rég ismert szabadalmát, amikor a nagy gazdasági világválság idején az elszegényedett tömegek elmaradoztak a mozikból, kellett tehát egy új vonzerő.
Először hanglemezre vett zene- és zörejanyagot forgattak le a mozikban a vetítéssel párhuzamosan, ez azonban nehézkesnek bizonyult. A minden szakkönyvben emlegetett The Jazz Singer (A dzsesszénekes), a Warner Fivérek produkciója ilyen hanglemezes eljárással készült. A ma is használt fényhangos eljárással 1929-ben készült az első hangosfilm, ez tekinthető tehát "az" elsőnek: Applause, rendezte Rouben Mamoulian, a magyar Zukor Adolf Paramount Pictures nevű cégének vállalkozásában.
Az első egész estét betöltő fényhangos eljárású magyar hangosfilm 1931-ben készült Budapesten, a Hunnia Filmgyárban: A kék bálvány.
Szelecky Zita a Gül Baba című film negatív és pozitív képcsíkján. A képek mellett a hangcsík (negatív és pozitív) látható
Edison Black Mary-nek (Fekete Máriának) elnevezett, a nap irányába forgatható filmfelvevő műterme. Ez a világ első filmstúdiója
N. I.
