Mire való a színház ...?
Mire való a színház ...?
Mindnyájan ismerjük a szólást: "A színfalak mögé pillantani." Napjainkban már inkább átvitt értelmű; annyit jelent, hogy valaminek a felszíne mögötti lényege iránt érdeklődünk, olyan összefüggéseket és titkokat tárunk fel, amelyek egyébként rejtve maradnának. A színfal, a kulissza maga (a szólás eredeti fogalma) kiszorult a modern, hivatásos színházak színpadáról. Áttekintésünkben a szólást azonban mindkét értelmében használjuk, vizsgálva egyrészt a színpad tárgyias, kézzelfogható világát, másrészt az értelmi okfejtés eszközeivel közelítünk a művészi alkotótevékenység módszereihez, sajátosságaihoz, amelyeket mi, nézők általában az érzelem nyitottságával szoktunk élményként átélni és megőrizni.
A színház varázsa: Csodaszarvas népe (Arvisura Színház, 1991. Rendező: Somogyi István)
Friedrich Schiller, a nagy német drámaíró ezeket írta az emberben szunnyadó játékösztönről (1794): " .. az ember csak akkor játszik, amikor a szó teljes értelmében ember, és csak akkor egészen ember, amikor játszik." Ily módon a szabadság filozófiai fogalmához kapcsolta a játék képességét, amelyről ezután még megállapította: "Amint megmozdul a játékösztön, amely tetszést talál a látszatban, mindjárt követi az utánzó alkotóösztön is, amely a látszatot mint valami önállót kezeli."
Mire való a színház az egyes ember életében?
Mire való a színház az egyes nemzetek és régiók életében?
A "politikai színház"-ról
Érvényesek-e a színház funkciói?
