Látszatarchitektúra
Látszatarchitektúra
1744-45 között készült a magyar barokk festészet egyik legérdekesebb alkotása, a pozsonyi trinitárius templom festett kupolája. A festett (látszat) architektúra ősidők óta ismert téma az itáliai művészetben, és a 16. század óta páratlan népszerűségre tett szert. Számos festő arra szakosodott, hogy a templomok, paloták falképein a jelenetek hátterében építészeti tagozatokat, rövidülésben ábrázolt architektúrát fessen. Ez a díszítésmód "folytatta", látszólag megnövelte a valódi épületet: a tagozatokat egészen a mennyekig vitte tovább, míg a felhők fölött Krisztus, Mária vagy valamelyik szent mutatkozik a templombelsőben a hívek előtt. A pozsonyi látszatarchitektúra – motívumát tekintve látszatkupola – szintén olasz mester, Antonio Galli Bibiena alkotása. A mester Ausztriában és Magyarországon több hasonló művet készített – közülük a pozsonyi az egyik legnagyobb méretű. Ezen, a trinitárius templom patrocíniumának megfelelően, a Szentháromság jelenik meg a festett kupola megnyíló, az eget mutató felső nyílásában. Szokatlan módon a boltozat nagy részét az architektúra, s nem a figurális ábrázolás, a vallásos téma foglalja el. Szabályos, szinte megépíthető lenne a tamburos kupola, a bordák közötti kaptárszerű díszekkel, a laterna nyílásával. Bibiena az illuzionisztikus architektúrafestés és a díszlettervezés kitűnő, nagy hírnevet szerzett mestere volt, s e művén sikerült tökéletes illúziót keltenie a belső térben.
Johann Lucas Kracker: A tridenti zsinat (részlet) Líceum, Eger
