Épületdíszítő szobrászat
Épületdíszítő szobrászat
A kora gótikus szobrászatot csak kevés építészeti szobortöredék képviseli (Pusztaszer, Kalocsa, Jánoshida). Néhány figurális oszlopfő és egy domborművű Madonna töredékéből látszik, hogy a 13. század második évtizedében épített somogyvári kerengő franciaországi mesterek munkája. Ugyanebből az időből Esztergomból került elő egy, a katedrálisszobrászatban nagyon gyakran előforduló Atlasz-szobor töredéke. A húszas évek közepére keltezhető az Oros apát által újjáépíttetett pannonhalmi templom vörös márványból, valamint festett és aranyozott mészkőből készült díszkapuja. A bélletívekbe faragott emberfejek, és különösen a realisztikus levélornamentika Íle-de-France-ból érkezett mesterek kezére vall.
A középkor jelkép-nyelvén szólalnak meg a soproni ferences kolostor 14. század első felében épült káptalantermének domborművei. A boltozati gyámköveket elfedő és a pillérek fejezetét helyettesítő állati torz lények a gonosz ármánykodására és az ellene harcoló ember esendőségére emlékeztették a szerzeteseket. A figurális domborművek és szobrok az építtetők igényeitől és anyagi lehetőségeitől függően az épületek szinte bármely pontján megjelenhettek. Díszíthettek például kapukat (Buda, Igló, Kassa), támpilléreket (Szászsebes, Segesvár, Brassó), tornyokat és vízköpőket (Pozsony, Sopron), de falfülkéket és szentségházakat is (Pöstyén, Bártfa).
