Rippl-Rónai József (1861-1927)
Rippl-Rónai József (1861-1927)
Pályája Munkácsy párizsi műtermében indult, de innen hamar tovább lépett. A Nő fehér pettyes ruhában (1889) c. képe már a szecesszióval rokon egyéni út. 1892-től tíz évet töltött Neuillyben, ez az ún. fekete korszak és a francia Nabis csoporttal való szoros kapcsolatának ideje. Képei (Ágyban fekvő nő, 1891, Öreganyám, 1892, Öregasszony ibolyával, 1895) felkeltették iránta a Nabis-k, különösen Vuillard figyelmét: Rippl ugyanazt a szintetikus szimbolizmust képviselte. 1902-ben Kaposvárott telepedett le, új korszakának témaköre a kisvárosi élet és szereplői, helyzetei. Csökkent a kontúr szerepe, elevenedtek a színek, bonyolultabb lett a térszervezés (Amikor az ember visszaemlékezéseiből él, 1904, Apám és Piacsek bácsi vörös bor mellett, 1907). 1908-tól évtizednyi ideig tartott az általa kukoricásnak nevezett korszaka: tüzes színű foltok mozaikjából szerkesztett, dekoratív kompozíciók (Lazarine és Anella, 1910). 1912-es üvegablaka (az Ernst Múzeum lépcsőházában) visszatér a kilencvenes évek szecessziós szelleméhez. Akár az 1898-as Nő rózsával c. gyapjúhímzést, ezt is tömör síkszerűség jellemzi: a szín és vonal, az alak és a környezeti elemek egyenértékűsége. A tízes évektől főként pasztell portrékat alkotott. Közel két és fél ezer alkotása és növekvő népszerűsége ellenére követők nélküli, elszigetelt alakja a magyar művészetnek.
Ferenczy Károly: Október (1903)
