A török sírkápolna, a türbe
A török sírkápolna, a türbe
A mohamedán vallási jellegű építmények közé soroljuk a türbéket (síremlékeket) is. Szinte minden török városban, temetőben vagy domboldalon állt ilyen alkotás, melyet egy-egy híres személy sírja fölé emeltek. Az írott források Magyarországon is számos emlékről szólnak, de ezekből mindössze kettő maradt meg: a budai Gül Baba- és a pécsi Idrisz Baba-türbe. A budai türbe, amely a bektasi-rend 1541-ben Budán meghalt főnökének állít emléket, egykor az egész mohamedán világból vonzott zarándokokat. Népszerűségét fokozta, hogy írók, utazók jóvoltából legendák fűződtek az elhunyt személyéhez, melyek megteremtették a kegyes, jóságos, a virágokat kedvelő szent férfi alakját. A szabályos nyolcszög alakú épület (1543-48) külsejét szamárhátívű, felülvilágítós bejárat és szamárhátívű ablak díszíti, s a zárt falfelületet mélyített tükörmotívum élénkíti. A falazatot – dob nélkül, közvetlenül a párkányra támaszkodva – 6 méter átmérőjű, rézlemezzel fedett gömbszeletkupola zárja le. A szűk belső térben áll a sírt szimbolizáló nagy fakoporsó. Az elpusztult síremlékek sorából, ritkasága folytán, egyet kell kiemelnünk: a Szigetvár melletti Türbék Nagy Szulejmán türbéjét. A vár ostroma (1566) alatt meghalt szultán erődítéssel körülvett sírkápolnája nyilván pompás épület lehetett. E szépséget, díszes alakítást azonban az 1693-ban bekövetkezett bontás óta csak leírásokból rekonstruálhatjuk.
