Ásvány, kristály, kőzet
Ásvány, kristály, kőzet
Az ásványok többsége olyan egynemű, szilárd anyag, amelynek kémiai összetételét szigorúan meghatározott képlet írja le. Az összetételben olykor lehetnek eltérések – némely kémiai elem például helyettesítheti egymást -, az ásványra jellemző kristályszerkezet azonban sosem változik. Nagyméretű kristályok esetén szabad szemmel is jól látható az ásványok alakja. Ez voltaképpen egy olyan kristályrács (vagy térrács), amelynek legkisebb, molekuláris méretű egységét (ún. elemi celláját) az ásványra jellemző, sajátos módon egymás mellé rendeződött kémiai elemek építik fel. Az ásvány alakja ún. szimmetriaelemek segítségével írható le. Ezek az ásványvilág rendkívül változatos kristályformáit hét kristályrendszerbe sorolják. A jellemző szimmetriaviszonyok az ásványt határoló kristálylapok és -élek által bezárt szögek állandóságában is megnyilvánulnak; a kősó kocka vagy téglatest alakú kristályait például mindig derékszögű lapok határolják. Az ásványok szinte mindig jellemző földtani környezethez kapcsolódnak; de úgy is fogalmazhatunk, rendszerint meghatározott kőzetekben fordulnak elő.
Rudabánya nemcsak vas- és egyéb érceiről, hanem másodlagos rézásványairól, mindenekelőtt a képünkön bemutatott malachitról is nevezetes. E mélyzöld színű ásványnak az országban talán legszebb példányai találhatók itt. Leggyakrabban – mint ez a darab is – kalcitkristályok üregeiben, sugaras kévékben, rostosan jelenik meg; rézérctelepek oxidációs folyamatai során keletkezik
