"Vízi" bogarak; a szarvasbogár és a cincérek
"Vízi" bogarak; a szarvasbogár és a cincérek
Számos bogárfaj él a vízben is. A 35 mm hosszú csíkbogár (Dytiscus marginalis) nyakpajzsa és szárnyfedői zöldes árnyalatú feketék, sárga szegéllyel. Tavakban, kanálisokban tanyázik, ahol ragadozó életmódot folytat, a rovarlárváktól a halivadékig mindent elfog, amit csak le tud gyűrni. Mohó zsákmányszerzését akváriumban lehet igazán megfigyelni. Ugyanilyen ragadozó a lárva is, míg azonban a bogár az elfogott állatot apró darabokban fogyasztja el, a lárva a rágóival megragadott zsákmányba bénító folyadékot lövell, mely már az emésztést is megkezdi. Így aztán egyszerűen felszívja, felszürcsöli áldozatát.
Ugyancsak akváriumban lehet a legjobban megfigyelni, amikor a bogár levegőért igyekszik a felszínre, és potrohát kissé kidugja a vízből, míg a gázcsere megtörténik. A lárvának is a felszínre kell jönnie levegőért.
Az óriás csibor (Hydrophilus piceus) csaknem 50 mm hosszú, fekete szárnyain némi zöldes árnyalat látszik. Alsótestén hegyes tüskét visel, erre vigyázni kell, ha az állatot kézbe vesszük.
Az óriás csibor a tavak lakója, kedveli a hínárral és más vízinövényekkel benőtt részeket. Esetenként szívesen repül, a Balaton, a Velencei-tó vagy a halastavak közelében éjszakánként gyakran az ablakoknak vagy a házak fehér falának ütődik.
Az európai bogarak óriása a szarvasbogár (Lucanus cervus). A hímek ágas-bogas, valóban a szarvas fejdíszére emlékeztető "agancsa" valójában az állat hatalmasra nőtt, különös alakú rágója. A nőstény rágói kicsinyek, hegyesek, csípni tud velük. A bogár színe fekete, a rágók gesztenyebarnák. A szarvasbogár korábban gyakori volt, nyári estéken az öreg tölgyesekben sokfelé lehetett látni a lustán keringő, brummogva leszállóhelyet kereső rovarokat. Az erdők, különösen az öreg tölgyállományok pusztítása oda vezetett, hogy a szarvasbogár, melynek lárvája a százados törzsekben és tuskókban fejlődik, egyre ritkább, maholnap emlékké válik. Hasonló sors fenyegeti a nagy hőscincért (Cerambyx cerdo), melynek hosszú csápjai akár a 10 centimétert is elérik. Lárvája 3-5 éven át fejlődik, ugyancsak az öreg tölgyek törzsében. A találkozás vele ma már eseményszámba megy. A szarvasbogárral együtt védett!
A cincérek egyébként a legmutatósabb bogarak közé tartoznak, és számos hazai képviselőjük van. Középhegységeinkben itt-ott lehet találkozni a havasi cincérrel (Rosalia alpina), melynek szárnyain nagy fekete foltok vannak, hosszú csápjai kékesek, rajtuk ugyancsak bársonyosan fekete foltok díszlenek. Lassú mozgású rovar a gyászcincér (Morimus funereus). Fekete testét finom, szürkés szőrzet fedi, szárnyfedőin négy nagy fekete foltot találunk. A nyári időszakban erdőkben, mindenekelőtt tölgyesekben, bükkösökben lehet megfigyelni. A gyalogcincérek szárnyfedői összenőttek, hártyás szárnyaik csökevényesek, nem tudnak repülni. Különösen áprilisban kerül szem elé a ritkás fű között bandukoló nyolcsávos gyalogcincér (Dorcadion scopoli). Szárnyfedőit fekete alapon hosszanti sárgásfehér sávok díszítik. A daliás cincér (Acanthocinus aedilis) csupán 10 mm hosszú bogár, csápjai azonban ennek hétszeresét is elérhetik.
