Pókok – háló nélkül
Pókok – háló nélkül
Ha azt halljuk, pók, valószínűleg mindenki a keresztespókra (Areneus diadematus), de legalábbis annak nagy, jól ismert hálójára gondol. Kevesen tudják, hogy nagyon sok olyan faj is él hazánkban, melyek nem tudnak, de nem is akarnak hálót készíteni. Valamennyi pókfaj többé-kevésbé ragadozó életmódú, de míg a már említett keresztespók vagy a bokrok között szőtt hálója közepén leselkedő sárga potrohú darázspók (Argiope bruennichi) arra várnak, hogy légy vagy lepke repüljön a kifeszített csapdába, esetleg egy nagyot ugró sáska akadjon a finom hálószemek közé, addig például a farkaspókok (Lycosidae) a talajon, a fű között szabadon vadásznak, és áldozatukat gyors rárohanással szerzik meg. A legtöbb póknak nyolc egyszerű szeme van, melyek az egyes fajokra jellemző eloszlásban helyezkednek el a fejtor felső oldalán. Ha azonban madarakkal, emlősökkel vagy akár gyíkokkal hasonlítjuk össze őket, a pókok bizony elég "rövidlátónak" bizonyulnak. A farkaspókok például 15-30 centiméternyiről árnyék alakjában veszik észre a mozduló állatot. Ha az árnyék túlzottan nagy, "tulajdonosa" feltehetőleg veszélyes, a pók igyekszik gyorsan elmenekülni. Ha kicsi, akkor zsákmány lehet, tehát lassan feléje indul, megpróbálja becserkészni. Ha a fűszálakon mászó rovar tudná, hogy mozdulatlanná kell dermednie, hiszen a pókok csak a mozduló prédát észlelik, semmi baja nem esne; de miután ezt nem tudja, továbbmászik, a farkaspók pedig egy villámgyors ugrással ráveti magát. A pókok fegyvere a csáprágók méregmirigyekkel ellátott karma. A mirigyek valamivel a karom hegye előtt nyílnak, így a méreg könnyebben bejut a karom vágta sebbe.
