Vízipók – csodapók
Vízipók – csodapók
A pókok éppúgy előfordulnak az erdőkben, mint a réteken, a szikes legelőkön vagy a lakóépületekben, de van egy olyan fajuk is, amelyik egész életét a víz alatt tölti. Bár a televízió képernyőjéről is jól ismert állat hivatalos neve búvárpók (Argyroneta aquatica), mégsem igazi vízi állat, mert a légköri levegővel lélegzik, és levegőtartalékot kell magával vinnie a víz alá. Potrohán és fejtorán sajátos szőrzet alakult ki, melyen megtapadnak az apró légbuborékok, és amikor a pók a víz alá bukik, magával viszi őket. Ha akvárium üvegén át nézzük, olyan, mintha egész testét folyékony ezüstbe mártották volna. A víz alatt, a növényzet sűrűjében szépen csillogó "búvárharangot" készít, ahol a levegőt raktározza. A felszínről nagyobb buborékot visz a kiválasztott helyre, ahol egy kis hálószövedéket készít. Hátulsó lábaival ügyesen lekeféli magáról a buborékokat, amelyek fennakadnak a hálóban, és rövidesen ezüstösen csillogó harang formáját veszik fel. Fél óra leforgása alatt elkészítheti a mintegy 2 cm átmérőjű harangot, és ettől kezdve abban tanyázik. Potroha végét benne tartja, ő pedig fejjel lefelé leselkedik, és várja áldozatát. Apró rákokkal, férgekkel táplálkozik, de akváriumban tartott példányok szívesen fogyasztják a csipesszel feléjük nyújtott legyet és tubifexet is. A nőstény a harangban helyezi el a kokonjait, a kikelő fiatalok egy ideig szintén ott maradnak. Csak amikor több vedlés után a levegő szállítására alkalmas szőrzetük kifejlődik, hagyják el azt. A búvárpók a teleléshez is harangot készít, de előfordul, hogy üres csigaházba hordja a levegőt, és abban rejtőzik el.
S. E.
