Balassi Bálint (1554-1594)
Balassi Bálint (1554-1594)
Balassi költészete viszonyítási pont a régi magyar líra történetében. Összegzője nemcsak a magyar, hanem az európai költői hagyománynak is. A szerelmi témájú lírai költészet emlékei Magyarországon a 15. század végétől maradtak fenn, de Balassiig csak néhány törmeléket ismerünk. (Soproni virágének, 15. sz. vége, Körmöcbányai táncszó, 1505, Zöldvári ének, 16. sz. első fele). A katolikus és a protestáns egyházak egyformán tiltották a "virágénekeket". Így hát Balassi verseinek egy részét is csak kéziratos másolatokban olvashatták évszázadokon keresztül. (Ilyen pl. a 17. század első feléből való Balassa-kódex, és ilyen lehetett a Zrínyi Miklós könyvtárjegyzéke által megnevezett kézirat: Gyarmati Balassa Bálint fajtalan éneki...) Balassi nemcsak vallásos, de szerelmi költészetében is nyelvi örököse 15-16. századi kódexirodalmunknak, a profán téma és a szakrális kifejezésmód verseiben összekapcsolódik. A nő és a férfi viszonyát a jóval korábbi francia trubadúrköltészetre emlékeztetően gyakran az úr és szolga viszonyaként fejezte ki (Ez világ sem kell már nekem . . . ). Verseiben felhasználta mind az európai petrarkista és neoplatonista hagyományt (Engemet régolta sokféle kínokba...), mind a középkori vágáns költészet örökségét (Kikeletkor, jó Pünkösd havában.., mind pedig a humanista latin költők műveit (Marullus, Angerianus, Janus Secundus).
Istenes versei – ellentétben korának átlagköltészetével – nem kötődnek vallási felekezethez, e költemények személyes istenélményről tanúskodnak. Az eredetileg lutheránus Balassi forma szerint katolizált, majd halála előtt Kálvin egykori munkatársának, Bezának 50. zsoltárparafrázisát ültette át magyarra (Végtelen irgalmú, ó, te nagy hatalmú...). E fordítás helyet kapott Pázmány Imádságos könyvében (1606) és későbbi protestáns kiadványokban is.
Balassi a szerkesztés művésze volt. Az általa alkalmazott Balassi-strófa három hosszú (19 szótagos) sorból áll, s minden sor belső rímekkel további három egységre oszlik. Kimutatták, hogy verseinek kétharmadában valamilyen szerkesztési elv érvényesül. (Pl. aranymetszés: Ó, én Istenem, ím mi történik..., hárompillérűség: Vitézek, mi lehet ez széles föld felett ...) Ezen túl a nagyobb kompozíció kérdése is foglalkoztatta, költeményeinek egy része ciklikus elrendezést mutat (Nagyciklus, Anna-versek, Szentháromság-himnusz, Valahány török bejt, Celia-ciklus, Saját kezű versfüzér).
A reneszánsz kori magyar költészetben a verseket általában valamilyen ismert dallamra szerezték. Balassi számos verse is tartalmaz nótautalást, melyek alapján művei ma is elénekelhetők. Verseinek sok másolata, átköltése maradt fenn 17. századi kéziratokban, vagy éppenséggel mások műveivel összekeverve jelentek meg nyomtatásban halála után. Ő maga sajnálkozott a versek értelmének rossz másolatok okozta elhomályosulásán, ám országos és családi perekkel, botrányokkal, szerelmekkel tarkított életében, melynek végén kisemmizetté vált, nem valósíthatta meg a nyomtatott kiadást.
Balassi Bálint, az aláírás szerint 33 éves korában
