Kezdemények az 1920-as években
Kezdemények az 1920-as években
"A líra meghal, néma ez a kor" – írja Babits Mihály a Nyugatban, 1922-ben a Régen elzengtek Sappho napjai című versében. Az évtized azonban – úgy tűnik – rácáfolt a költőre. Három líratörténeti jelentőségű pálya indul ekkor: Szabó Lőrincé, Illyés Gyuláé, József Attiláé. A prózaírók pedig nem a világ látszatait utánozzák, nem szociológiai hitelességre törekednek, figyelmük elsősorban lételméleti és poétikai problémák értelmezésére és megjelenítésére irányul.
Az 1920-as években kezdődik a Nyugat folyóirat második nemzedékének pályája. Ez a generáció azonban már nemcsak Ady és Babits lapjához kapcsolódott. A Herczeg Ferenc szerkesztette Új Időkbe (1895-1949) általában nem írtak, pedig a rendszeres huszonötezres példányszám nem kis népszerűséget biztosíthatott volna, csak néhányan publikáltak eleinte a Nyugat ellenlábasának szánt Napkeletben (1923-1940), munkáikat azonban szívesen adták Raith Tivadar Magyar Írásának (1921-1927), a Dokumentumnak (1926-1927), a rövid életű, néhány számot megélt folyóiratoknak – ilyen volt a Kékmadár, az Új Föld, a Láthatár és Szabó Lőrinc Pandorája -; publikáltak József Attila, Ignotus Pál és Fejtő Ferenc lapjában, a Szép Szóban (1935-1939), kevésbé fontos alkotásaikat Az Est-lapok irodalmi szerkesztője, Mikes Lajos (1872-1930) költő, író, műfordító vette pártfogásba.
A második nemzedék költői
Prózatörténeti fordulat(ok)
Móricz, Krúdy, Kosztolányi
Urbánusok és népiesek
