Az avantgárd árama
Az avantgárd árama
Az izmusok pezsgése jótékonyan hatott a dráma- és színházkultúrára is. Új, szokatlan – igaz, nem túl hosszú életű – színházi formációk bukkantak elő, a művészeti ágak határait elmosva áradhattak a kísérletek. Időtálló színpadi művet mégis csupán egyet-kettőt sikerült konstruálni.
Déry Tibor (1894-1977) nem tartotta sokra későbbi színműveit, viszont Az óriáscsecsemő (1926) kvalitásait maga is nyugtázta. E létfilozófiai abszurd tíz bábut is szerepeltetett, s az emberek is zsinegen rángatva mozognak az elüzletiesedett élet ördögi mechanizmusában. A címszereplő, az I. Újszülött elherdálja, áruba bocsátja csodálatos képességeit. Nem Megváltó lesz belőle, hanem tunya polgár. A darab végén a II. Újszülött megjelenésével elölről kezdődik a folyamat.
A magyar avantgárd pápája, Kassák Lajos maga is összefogott Isten báránykái (1914) címen három formabontó, különös képekben tobzódó egyfelvonásost. Fiatalabb munkatársa, Remenyik Zsigmond (1900-1962) az alkalmi próbálkozásnál jóval messzebbre jutott. Expresszív vízió volt Vér (1921) című világvárosi montázsdrámája is, melyben a baloldali elkötelezettség, az érzelmi szocializmus fejeződött ki. A brechti gondolkodásmóddal és dramaturgiával mutat párhuzamot a Blöse úrék mindenkinek tartoznak (1934) tragikomédiája, melyben a főhős még Marxot is olvas, hogy A tőke alapján értse meg tönkremenését. Az atyai ház (1942) archetipikus képzetek oltalmába menekíti a vergődő "fiút". Az itt lebegő enyhe szürrealizmusnak van nyoma két legnevezetesebb darabjában, a Saroküzlet (1936) keresztmetszetes társadalomrajzában és a Vén Európa Hotel (1940) stációs drámájában is.
Az Erdélyből származó Tamási Áron (1897-1966) allegorizáló népi játékokkal bűvölte el a színházakat. Az Énekes madár (1933) lapjain nyílik a legvirágosabban a mitikus fényű, biblikus visszfényű mesélőkedv, amely hol furfanggal, hol csodával menti meg mindenféle praktika és gyilkos acsarkodás karmából a szerelmes fiatalokat. A Tündöklő Jeromos (1936), a Vitéz lélek (1940), a Csalóka szivárvány (1942), a Hullámzó vőlegény (1943-46) szerkezeti és stiláris harmóniája már nem zavartalan. Tamásit jelképisége és álomszerű fordulatai okán szívesen tudja magáénak az avantgárd, ám legalább ennyire fontos a népi színjátszás ihletése, a népi írókhoz kötő kapcsolat.
