Magyar irodalom északi szomszédainknál
Magyar irodalom északi szomszédainknál
A csehszlovákiai magyar irodalmat – mely 1944 őszéig, a terület elcsatolásáig magába foglalta a mai ukrajnai magyar literatúrát is – jellemezte Fábry Zoltán a vox humana irodalmaként. Nehéz volt az útja az itteni magyar írásnak: történelme első harminc esztendejében háromszor kellett újraindulnia. Volt idő, amikor szinte mindenütt "leírt adaléknak" számított, volt, amikor legszívesebben még a gyökerét is elvágták volna, de – az emberi lélek teremtő erejét bizonyítón – a háborús rettenetek, a kitelepítések, a jogfosztottság éveiben is megmaradt, s testvériségre kész szívvel mindig újraindult.
Balla D. Károly (előtérben) Horváth Sándorral és Balla Gyulával a kárpátaljai Salánkon, 1992-ben, a Rákóczi-emlékmű avatásán
A Trianon által Csehszlovákiához kapcsolt táj magyarsága adta a korábbi századokban Balassi Bálintot, Madáchot, Jókait, Mikszáthot, Reviczky Gyulát és Komjáthy Jenőt; ezen a tájon dolgozott Pázmány, Kazinczy és Batsányi, s itt írták a 12. században a Halotti beszédet.
Csehszlovákiai magyar irodalom a két háború között
Magyar irodalom – 1945 után
A kárpátaljai magyar irodalom előtörténete
Magyar irodalom a szovjet korszakban
