Bessenyei György
Bessenyei György
A minden tekintetben a hazai felvilágosodás legkorábbi és legjelentősebb gondolkodójának tekintett Bessenyei első filozófiai munkája valójában költői átirat; Pope Essay on Man című bölcseleti tankölteményének szabad fordítása, átdolgozása. A költemény az ember világban kijelölt helyét a gondviselés bölcsességének tulajdonítja; az ember helyzete ezért a lehetséges legjobb – bár ezt a pope-i optimizmust Bessenyei némi kételkedéssel kommentálja. Elfogadja viszont a deizmus szemléletét, azt tehát, hogy Isten csupán útjára indította a világot, további szerepe azonban abban már nincsen. Pope szándéka, hogy csak a természetből és nem bibliai alapon akarja megérteni a dolgokat; ez a fajta naturalizmus Bessenyei számára is kedves.
Következő – német nyelvű – értekezése Montesquieu szellemében még az abszolutista állam elméletét vallja, A törvénynek útja című írásában viszont Locke szellemében már az emberek eredendő szabadságából bontakoztatja ki az uralom, a hatalom gyakorlását. Az életmű soron következő, bölcseleti vonatkozású darabja a Holmi című gyűjtemény, ismeretelméleti és lélektani esszék sorával. E műben Holbachot fordítja és Locke szenzualizmusát követi; tagadja Isten velünk született eszméjét, és állítja az anyag örök egyetemességét. Következő bölcseleti műve, A természet világa filozófiai költemény, amelyben a hagyományos vallási eszméket veti el Bessenyei, magát a vallást azonban nem. Az utolsó filozófiai mű, Az értelem keresése – bölcseleti materializmus, amelyben a világ végtelen, a lélek halhatatlansága bizonyíthatatlan, Isten természete pedig az ember számára érthetetlen.
