Erdélyi János
Erdélyi János
Erdélyi János (1814-1868) Eötvös mellett a 19. század legnagyobb hatású magyar gondolkodója, irodalomtörténészként, szépíróként, kritikusként, esztétaként és filozófusként is jelentős. Első filozófiai fellépése az egyezményes filozófia ellen irányul. A nemzeti filozófia megalkotásának kísérlete szerinte meddő provincializmus; érzelmek és képzelődések helyett az értelmes önismeret diadalára van szükség, ennek eszköze pedig a hegeli dialektikus szemlélet elsajátítása lehet. Egy Baconról írt fontos tanulmány után látott hozzá a magyar filozófia történetének feldolgozásához, igazolni akarva, hogy ez a bölcselet lépést tudott tartani a múltban Európával, képes lesz tehát rá a jövőben is.
Jelentőset alkotott az esztétika területén is; kidolgozta a népiesség kategóriáját, amely számára a magyar irodalom életképességének záloga. Ugyanakkor sokszínű, minden kultúrától tanulni képes magyar irodalom programját vázolja, nem az utánzás mechanikus módján, hanem az "átsajátítás", a meglevőbe való szerves beépítés eszközével. E gondolat forrásait keresve nem feledkezhetünk el Erdélyi jelentős népköltészeti gyűjtő- és rendszerező munkájáról sem, amely e szervesülés és befogadás eleven példája.
A 19. század második felének sokoldalú tudósa, Erdélyi János
