Pauler Ákos
Pauler Ákos
A korszak kétségkívül legjelentősebb magyar gondolkodója, az egyetlen, aki kidolgozott – és sok vonatkozásban eredeti – rendszert hagyott utókorára, Pauler Ákos. Pályakezdő természetfilozófiai és ismeretelméleti írásai a pozitivizmus és a neokantinizmus hatását mutatják, és a metafizika határozott elutasításával társulnak. Ezt az ifjúkori kitérőt hamarosan Bolzano, Brentano és Husserl megismerése követi, és Pauler figyelme egyre határozottabban fordul az arisztotelészi és a platóni bölcselet irányába. Alapvető szemléleti változást hoz az is, hogy a 10-es évek végére álláspontja a humanizmus és a kereszténység jelentőségének irányába módosul, és körvonalazódik a tiszta logika, a pauleri filozófiai rendszer alapja. Szintézisének kiindulópontja a filozófiának más tudományokkal szembeni elsőbbsége; a bölcselet logikai alapjai empirikusan nem ellenőrizhetők, hiszen nem mások, mint a valóság egészének vizsgálatához nélkülözhetetlen előfeltevések. Pauler rendszerét öt részre osztja: a logika, az etika, az esztétika, a metafizika és az ideológia foglalja magába filozófiája gondolati egészét. A tudományok sorában vannak induktívak, mint a történelem, deduktívak, mint a matematika, a filozófia módszere pedig a redukció, amely – szigorúan a logika területén – a következmény irányából az előzmény megragadásának irányába halad. Azt, hogy a logika tételei tiszta evidenciák, magátólértetődőségek, éppen ez a redukciós eljárás garantálja. Rendszere belső természetéből is következően Pauler legrészletesebben logikáját dolgozta ki. Ez a logika az igazság legáltalánosabb formális meghatározásait hivatott megadni. Három fő alapelve az azonosság, az összefüggés és az osztályozás kategóriája. Pauler ismeretelméletében – ellentétben Kant véleményével – lehetségesnek mondja a metafizikai ismereteket, a lét végső dolgairól való tudást. Ez irányú gondolatmenetében az azonosság elvének az ember, az összefüggés elvének a világ, az osztályozás elvének pedig az idea, az eszme felel meg, a három kategória összefoglalója pedig az abszolútum, Isten.
