A kereszténység felvételétől a középkori egyházig
A kereszténység felvételétől a középkori egyházig
A pogány magyarok megtérése-megtérítése a maga idejében világraszóló tett volt; Szent István kemény térítő szigora, a pogánylázadások viharai vezettek a kereszténység hazai meggyökerezéséhez, amelyből virágzó egyház és gyarapodó keresztény kultúra fakadt a középkor századaiban, megalapozva népet, országot, kultúrát. A középkor későbbi századai a magyar egyház történetének fénykorát jelentik. Az egyház egyike volt a magyar állam alkotóelemeinek.
Kódexet író pap (Képes Krónika)
Szent István és Szent Gellért. "Másnap pedig a király magához hívatta, és így szólt hozzá: Hozott Isten, jó ember! ...maradj nálunk ... hirdesd az igét itt az én népemnek..." (Magyar Anjou Legendárium)
A kalandozó magyarok számára az augsburgi vereséggel, a német birodalom megerősödésével, Bizánc és Németország közeledésével sajátos választási helyzet adódott: vagy nomád idegenként harcolva felőrlődni e két hatalom halálos szorításában, vagy pedig – a szó politikai, katonai és eszmei értelmében is – utat találni Európába. A keresztény Európába vezető út azonban nem volt másként járható, mint az állam megszervezésével és a keresztény hitre térés elő feltételeinek megteremtésével. E tényeket felismerve kezdte meg Géza nagyfejedelem, majd vitte végbe István király a magyarok keresztény hitre térítését és a szilárd államszervezet kiépítését.
A magyar egyházalapítás
A pogánylázadások kora
A szent királyok kora
A magyar egyház a késői Árpád-korban
Útban Mohács felé
