Katolicizmus, felvilágosodás, liberalizmus
Katolicizmus, felvilágosodás, liberalizmus
A sokáig elnyomott protestantizmussal szemben a katolikus egyház az idegen uralom és az államhatalom dédelgetett gyermekeként szenvedte meg az újkor századait. II. József korában az abszolutizmus fejedelmi gyámkodása, később az uralkodó liberalizmus, az autonómia hiánya, a belső konzervativizmus nehezítette a katolikus egyház belső megújulását, a 19. század második fele pedig különösen súlyos egyházpolitikai harcokat hozott.
Esztergom, a Szent Anna plébánia külső képe
A török kiűzése, az ellenreformáció jelentős sikerei és a Rákóczi-szabadságharcot követő konszolidáció módot adott a magyar katolikus egyház újjászervezésére, helyzetének megerősítésére. A létrejött felekezeti béke és a protestánsok vallásszabadságának fokozatos megvalósulása ellenére a katolikus egyház ismét hatalmi helyzetbe került és élvezte az udvar támogatását; e támogatás ára azonban egyre inkább az volt, hogy az állam időről időre beavatkozott a sajátjának tekintett egyház életébe. Így volt ez a felvilágosult abszolutizmus és a parlamentáris liberalizmus korában is: a katolikus egyház számára egyre fontosabbá vált az autonómia kérdése.
