Protestáns ünnepek
Protestáns ünnepek
Kezdeti bizonytalanság után – Mária és a szentek ünnepei elhagyásával – a reformált egyházak ünnepeinek száma meglehetősen csekély lett. A fő ünnepkör itt Jézus életének eseményeihez kapcsolódik: karácsony, virágvasárnap, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd maradt meg jelentősnek. Karácsony éjszakáján az ablak alatti éneklés a kántálás, a betlehemezés pedig pásztorjátékká változott. Nagypéntek itt is böjti nap, az első úrvacsoravétel alkalma pedig pünkösd. Az alkalmi ünnepek közül újévkor hálaadó istentisztelet van, míg augusztus végén az új kenyérnek, szeptember végén az új bornak tisztelegnek. Október 31-e, a reformáció emléknapja újkeletű alkalom, az evangélikusok pedig halottak napjáról is megemlékeznek. Ugyancsak evangélikus – a katolikus templombúcsúra emlékeztető – a templomszentelésre évente emlékező istentisztelet, a reformátusoknál pedig ez néhány helyen olyan vidám gyülekezeti jellegű alkalom, amelynek eredete bizonytalan. Reformált egyházainkban ünnepnek számítanak a lelkészi, gondnoki, felügyelői beiktatások, az avatási ünnepek, amelyek egy-egy templom, iskola, harang, temető elkészültéhez kapcsolódnak. A mezőgazdasági munkák ütemezése szemszögéből jeles ünnepek hiányoznak a protestáns kalendáriumból, de itt is vannak a vigasságoktól való tartózkodásnak időszakai, házasságkötésre illendően alkalmas és alkalmatlan periódusok.
Keresztvitel – a magyarpolányi kálváriáról
Szent Vendel szobra Sümeg határában
H. P.
