A CSODÁLATOS MANDARIN VISZONTAGSÁGAI AZ OPERAHÁZBAN
A CSODÁLATOS MANDARIN VISZONTAGSÁGAI AZ OPERAHÁZBAN
Az 1920-as években elkészült, szimbolikus jelentésű és erősen expresszionista zenedarab színpadi bemutatóját "a hatóság" 1931-ben, erkölcstelen cselekménye miatt, megakadályozta. (Márkus László rendező grandguignol-szerű naturalista pantomimjét egyébként maga Bartók sem helyeselte.) A táncszínpadi premier – immár Harangozó Gyula nagyszerű táncos-pantomim koreográfiájával -1941-ben ismét meghiúsult, pedig az erotikus töltésű, de katarzissal záródó történetet – okulva az előzményekből – a nagyvárosi közegből egy mesebeli "távotkeleti" színtérre tették áf: Ennek szcenikai anyaga azután megmaradt, s a háború után – hogy minél előbb belehessen mutatni – Bartók-Harangozó táncjátékát 1945. december 9-én ebben a szcenikai közegben vitték először színre. (Egyes kritikusok ezért hamisítást emlegettek.) Igen ám, de mit; tesz Isten: amikor 1948-ban szovjet vendégtáncosok csóválták meg fejüket a darab szimbolizmusa és erotikája miatt, a pártideológia pedig Bartók muzsikáját is modernistává minősítette, a darab lekerült a színpadról. Csupán az '56-os forradalom szellemi előterében (és most már a nagyvárost környezetbe visszahelyezve) kerülhetett sor újabb bemutatására, amit kultúrpolitikailag viszont a "revizionizmus" csatanyerésének minősítettek.
