Tánc és a katonatoborzás
Tánc és a katonatoborzás
Érdekes jelenség a magyar tánc történetében a verbunk kifejlődése, amikor egy meglévő táncfajta sajátos szerepkört kap. A 18. század derekától a táncos katonatoborzás, a verbuválás (Werben = toborozni) az állandó hadsereg szervezésében egyre nagyobb szerepet játszott. Eleinte a verbunk az ugrós-legényes férfitáncok jegyeit mutatta, hiszen fontos volt, hogy a katonaéletre csalogató táncba bármelyik ügyes legény bekapcsolódhasson. A 18. század végétől kapott ez a látványos, előadásszerű tánc kötöttebb formát, amit a toborzó káplár irányított, ekkor a legények körben és szólóban is táncoltak. Ez a forma járta egyébként a falusi mulatságokon is. Ott mintegy a párostáncot előkészítő szerepe volt, a táncot a lassú verbunkkal indították és a friss párossal folytatták. Az is nyilvánvaló, hogy ez a "katonai" forma azután visszahatott a mulatságbeli táncolásra, hiszen a kiváló verbunktáncos ilyenkor megmutathatta, hogy mit tud, tehát a kötött szerepkör a spontán-személyes produkció hatását is fokozhatta.
