A drámaíró
A drámaíró
Legkésőbb a drámaíró szólalt meg – 1944-ben. A legfőbb vonulatot a történelmi tematikájú művek alkotják. A Fáklyaláng (1953) a világosi fegyverletétel előtti történelmi pillanatban néz szembe a különböző utakkal: Kossuthéval és Görgeyével. A Tiszták (1969) a 12-13. századi dél-franciaországi antifeudális eretnekmozgalom, az albigensek sorsában, vereségében mérlegeli a nemzethalál kérdését. A Testvérek (1972) a Dózsa-testvérek sorsában mutatja fel a kiélezett történelmi korszakokban lehetséges magatartástípusokat, a forradalmár és a reformer-út konfliktusait. A Kegyenc (1963) Teleki László (1810-1861) eszméi és drámája nyomán keletkezett, s a zsarnokság kiszolgálásának kérdéskörét taglalja.
Illyés Gyula feleségével, Kozmutza Flórával budai házuk kapujában
Illyés Gyula koporsójánál. Balról: Fekete Gyula, Vészi Endre, Domokos Mátyás, Cseres Tibor, Csák Gyula, Bertha Bulcsu, Garamvölgyi Károlyné, Garai Gábor. Jobbról: Csoóri Sándor és – takarva – Fodor András
