„Érlelő diákévek”
„Érlelő diákévek”
Egyidős volt századunkkal. A Miskolcon 1900-ban született költő a debreceni református kollégium neveltjeként már gimnazista éveiben megismerkedett a magyar és világirodalom jelenségeivel, a természettudományok eredményeivel és az értelmiségi társasági élet szabályaival. A Nyugat folyóirat első évtizedes eredményeinek ismeretében Babits Mihály filozófiai ihletettségű, nagy formakultúrájú és európai irodalmi műveltségű költészetének válik követőjévé. Amikor egyetemistaként bekerül a hazai irodalmi életbe, már latinból, görögből, németből és franciából fordít (köztük Verlaine Nők és Baudelaire Kis költemények prózában c. teljes köteteit), jegyzeteit gyorsírással készíti, és Babits közvetlen tanítványaként nemsokára angolból magyarítja kiadók számára a Fitzgerald féle Omar Khájjám-verseket, majd Shakespeare szonettjeit, és Coleridge Rege a vén tengerészről c. balladás remeklését. A Baudelaire-centenáriumra készülve pedig a két nagynevű költő és műfordító, Babits és Tóth Árpád társul választja, hogy hárman fordítsák le a költő gyűjteményes verskötetét, A Romlás Virágait, elkészítve ezzel egyben a magyar szecesszió összefoglaló stílusemlékét.
Szabó Lőrinc az 1920-as években
