A felvilágosodás eszméi
A felvilágosodás eszméi
Ebbe a helyzetbe két, egymással összefüggő tényező hozott eléggé hirtelen változást. Egyrészt Nyugat-Európában, elsősorban a franciáknál új politikai és szellemi eszmevilág, az úgynevezett felvilágosodás bontakozott ki és terjedt tovább, amely a szellemi felemelkedést, a tudást az emberi élet általános fejlődésének legfőbb forrásaként tekintette, s a műveltség, a tudományok, a szépirodalom fejlesztésében különleges jelentőséget tulajdonított az anyanyelv szerepének. Másrészt Mária Terézia uralkodása a korábbinál nagyobb kaput nyitott a magyar szellemi élet – Bécsen keresztül – Nyugathoz való kapcsolódásának, s különösen szerencsés mozzanat volt, hogy a Bécsben megalakított magyar nemzeti testőrségben a műveltség, a tudományok, a szépirodalom és az anyanyelv iránt elkötelezett személyek egész sora szolgált.
Ezen az aránylag vékony szálon indult el és szinte robbanásszerű gyorsasággal bontakozott ki a magyar felvilágosodásnak az a nyelvi-irodalmi mozgalma, amely szellemi életünket szinte viharos gyorsasággal vitte új utakra. Az anyanyelv és az anyanyelvi irodalom ügyének a tökéletesen összefonódott volta mellett a nyelv szerepe még különösen kidomborodott annak következtében, hogy Mária Teréziát a trónon követő II. József, aki a felvilágosodás eszmevilágát sok tekintetében magáévá tette, a nyelvkérdésben – nem függetlenül a francia enciklopédisták államnyelv-teóriájától – birodalma németesítésére számos intézkedést hozott a közigazgatásban, iskolázásban stb., s ezzel kiváltotta a magyar nyelvi önvédelem reflexióit. A német nyelv erőszakos előtérbe hozása mellett, ugyancsak a kultúra anyanyelven való birtokbavétele ellen hatott a továbbra is a műveltség nyelvének tekintett latin uralma, különösen a politikai közéletben és a tudományokban.
A magyar testőrség palotája Bécsben
A pesti egyetem
