Hangtani, alaktani kérdések
Hangtani, alaktani kérdések
A korai ómagyar kor magánhangzó-rendszerében olyan elemek is voltak, amelyeknek a használata később visszaszorult, majd eltűntek a nyelvünkből. Így pl. a mély hangrendű 1 korán átadhatta helyét az u-nak, illetőleg a magas hangrendű i-nek (és ezáltal forrásává vált a magyarban meglevő, ám máig sem jellemző vegyes hangrendűségnek), ugyanakkor ez a hang egyes nyelvjárásokban legalább a 12. századig tovább élt. Csak így magyarázható ugyanis, hogy a székelyföldi Csíkszék neve a románban Ciuc. Az átvevő román nyelvben volt magas hangú i, szükségtelen lett volna hanghelyettesítéssel meghonosítaniuk ezt a nevet. Az ajakkerekítéses ü hang meglétére a Kürtgyarmat törzsnévből lehet következtetni, egyébként az akkori magyar nyelvjárások nagy része aligha ismerte ezt a hangot: ma is van olyan magyar nyelvjárás, amelyben a magas hangrendű ajakkerekítéses magánhangzók nem használatosak.
A rövid hangoknak a nagy száma – összehasonlítva a latinnal, melynek az ábécéjét az első jegyzők a magyarra adaptálták – szükségképpen vezetett oda, hogy egy-egy betűnek több hangértéke lett, illetőleg egy-egy hangot több betűvel jelöltek: az ajakkerekítéses a hang jele az a és az o, betű is lehet. Ebből a tényből fakad, hogy korai nyelvi adataink olvasata tekintetében elég nagy bizonytalanságok vannak.
A rövid magánhangzók szó végén már csak felső nyelvállásúak lehettek, majd a korai ómagyar kor folyamán ezek tökéletesen elnémultak.
A hosszú magánhangzók részint az ősmagyar kori i utótagú kettőshangzók egyszerűsödésével keletkeztek, részint a szókölcsönzéssel nyelvünkbe került szóvégi rövid a, o, e, ë hangok helyettesítői lettek. A korai ómagyar kor folyamán a hosszú á, é, í hangok megterheltségét fokozták az olyan esetek, amikor a tővéghangzó lekopása során létrejött időtartam-csökkenés kiegyenlítésére pótlónyúlás következett be a tő belsejében. (Az eredetibb rövid magánhangzós alakokat máig őrzik a toldalékos változatok, míg az újabb, hosszú magánhangzós formák a toldaléktalan és a fiatalabb toldalékokkal ellátott alakokban mutatkoznak: nyaral ~ nyár, jeges ~ jég, nëgyed ~ négy, sirat ~ sír.)
Lehetőségeink a honfoglalás után
„A honszerzés betetőzéseként a kegyes életű, de céljait nagy eréllyel végrehajtó István király az egyetemes fejlődéshez kapcsolta országát, évszázadokra kijelölve népe útját. Népének felednie kellett mondai származáshagyományát, atyái törvényeit, szokásait, erkölcseit, meg kellett válnia mindattól, ami a pogány világhoz kötötte. Cserébe megtarthatta a legfőbb népi összetartó erőt, ősi nyelvét, és megőrizhette a függetlenségét, amelyért viharos történelme későbbi évszázadaiban oly sok véres küzdelmet kell majd vívnia.”
„A honszerzés betetőzéseként a kegyes életű, de céljait nagy eréllyel végrehajtó István király az egyetemes fejlődéshez kapcsolta országát, évszázadokra kijelölve népe útját. Népének felednie kellett mondai származáshagyományát, atyái törvényeit, szokásait, erkölcseit, meg kellett válnia mindattól, ami a pogány világhoz kötötte. Cserébe megtarthatta a legfőbb népi összetartó erőt, ősi nyelvét, és megőrizhette a függetlenségét, amelyért viharos történelme későbbi évszázadaiban oly sok véres küzdelmet kell majd vívnia.”
