A beszédhangok csoportosítása
A beszédhangok csoportosítása
A beszédhangokat – hagyományosan – két nagy csoportra osztjuk, a magánhangzókra (á, ő, i stb.) és a mássalhangzókra (b, r, s stb.) A magánhangzók artikulációjakor a tüdőből kiáramló levegő nem találkozik akadállyal a hangszalagoktól az ajkakig; a különféle magánhangzókat úgy hozzuk létre, hogy a nyelvünk helyzetét és az ajkaink formáját (kerekségét) akaratlagosan változtatjuk. A mássalhangzók képzésekor a levegő útjába valahol valamilyen akadályt állítunk, például zárat (összeszorítjuk a két ajkunkat, mint a m vagy a p ejtésekor) vagy rést (mint a s vagy a j ejtésekor). A magyar nyelv hangzó változatának kilenc magánhangzója és 30 mássalhangzója van (utóbbiaknak 26 egy-, két-, illetőleg háromjegyű betű felel meg).
