A MONDAT FAJAI (Deme László)
A MONDAT FAJAI
(Deme László)
(Deme László)
A mondat a beszédnek elemi, láncszemnyi egysége. Mondat minden olyan nyelvi eszközökből álló megnyilatkozás vagy megnyilatkozásrész, amely a beszédfolyamatot, illetőleg a beszélő és a hallgató közötti kommunikatív kapcsolatot egy kerek kifejező, tájékoztató és/vagy felhívó mozzanattal építi tovább.
A mondat „alulról” (a nyelvi állomány felől) nézve megszerkesztett, „fölülről” (a beszéd, illetőleg annak megjelenési egysége, a szöveg felől) nézve beszerkesztett metszet.
Például: A mérnök kilépett a kapun. Gondosan bezárta maga után. A kilincsét is megrázta próbaképpen. Az első mondat központi eleme, a kilép(ett) csak alanyt kíván kötelező bővítményként, de elbír, lehetségesként, határozót is. A második mondat állítmánya, a bezár(ta), az alany mellett tárgy kitételét is kívánja: a mérnök zárta be a kaput. A harmadikban hasonlóan; s itt a tárgy, a kilincs igényli egy birtokos kitételét is: a kapu(nak a) kilincséről van szó. A teljes megszerkesztettségnek ezt az „alulról” jelentkező igényét azonban mérsékli a második és a harmadik mondat beszerkesztettsége: a szövegösszefüggés (a kontextus) függvényében elegendő csupán utalni a mellőzhető (mert odaérthető) részekre, az ige tárgyas ragozásával, illetőleg a birtokos személyraggal. Hogy ki a mérnök és miféle kapun lépett ki, annak a távolabbi összefüggésből (esetleg a beszédhelyzetből) kell kiderülnie. S hogy a mérnök zárta be a kaput, nem esetleg fordítva, az a közös előismeretek révén vehető tisztázottnak.
Túlnyomó többségét tekintve tehát a mondat valóban szerkesztmény. Szerkezeti alapképletét (struktúráját) irányítóan befolyásolja a benne felhasznált nyelvi eszközök természete. De a megszerkesztettségének végső formáját (konstrukcióját) mégis a beszerkesztettsége (funkcionális függősége) határozza meg. Ez abból érthető, hogy a szövegszerkesztés „fölülről vezérelt” folyamat: a tartalom, a közölnivaló jegyében működik; s a mondat csupán részelem a szövegben, tehát tartalmi és szerkezeti önállósága egyaránt viszonylagos.
