A mondat mint a nyelv egysége
A mondat mint a nyelv egysége
A nyelv rendszer, melyben meghatározott elemek meghatározott szabályok szerint kapcsolódnak össze. A nyelvi elemek, egységek hierarchikus rendet alkotnak, melynek csúcsán a mondat áll.
Az alacsonyabb szintű egységekből nyelvi szabályok irányításával jönnek létre a magasabb szintű egységek, így például a szóelemekből a szavak, a szavakból a szószerkezetek és a mondatok. A nyelv egységei és az egységek használati szabályai is rendszert alkotnak. Ilyen értelemben a mondatot mint a nyelv egységét rendszermondatnak is szokás nevezni, megkülönböztetve a beszéd egységét képező mondattól, az úgynevezett szövegmondattól. A rendszermondat is alacsonyabb szintű nyelvi egységekre bomlik: szószerkezetekre, szavakra. A mondatok grammatikai összekapcsolódásai pedig részét képezik a szöveg megalkotásának.
A nyelv mondatának jelentését elsősorban a szavak szótári, lexikális jelentésének összegződéséből nyeri. Ehhez járulnak hozzá a különböző típusú viszonyjelentések. A Tegnap vettünk a boltban két dinnyét mondatban a lexikális jelentést a tegnap, vesz, bolt, két, dinnye szavak hordozzák. A viszonyjelentések közé a személy- és számjelentések tartoznak, melyek a vettünk ige személyragozásában vannak jelen. Időviszonyt fejez ki ugyanennek az igének a -tt- jele; s szintén viszonyjelentést hordoznak a boltban és dinnyét szavak ragjai, melyek azt fejezik ki, hogy a cselekvés hol ment végbe és mire irányult.
A személy-, szám- és az időjelentés sokféle módon kifejeződhet a mondatban. A személyjelentést személyes névmások, igei és igenévi személyragok, főnévi birtokos személyjelek hordozzák (én, veled, mennem, házaim stb.). A többes számot jelek mutatják (sapkák, sapkái).
