A SZÓKÉPZÉS (B. Kovács Mária)
A SZÓKÉPZÉS
(B. Kovács Mária)
(B. Kovács Mária)
A szókincs gyarapodásának legváltozatosabb módja a szóképzés. A szóalkotásnak azt a módját nevezzük szóképzésnek, amelynek során egy szóból, az alapszóból képző segítségével új szót, vagyis származékszót hozunk létre.
A szóképzés általában ösztönös szóalkotási mód, a nyelvben már meglevő, hasonló alaki felépítésű és jelentésű szavak analógiáján alapul. A nyelvújítási mozgalom és az írók, költők szándékos képzései azonban a szóalkotás tudatos módjához tartoznak.
A származékszó jelentésének magvát az alapszó hordozza. Szerkezete szerint az alapszó lehet tőszó (jó-ság), képzett szó (jóság-os), egyszerű (ház-as) vagy összetett szó (sarokház-nyi). Lehet az alapszó mozaikszó (tévé-zik) és önálló szóként már nem használt hangutánzó, hangulatfestő szó is (patt-an, patt-og; rep-ül, rep-ked, rep-des). Az alapszó rendszerint jeltelen, ragtalan szótári alapalak (kert-ész), ritkán előfordul azonban jellel vagy raggal ellátott szóalakváltozat is ebben a szerepben (nagyobb-ít, sokszor-oz, éljen-ez, természetben-i).
A képző az alapszóhoz kapcsolódva megváltoztatja annak jelentését, esetleg szófaját, s ezzel együtt mondatbeli szerepét is: olvas – olvasás, só – sóz. A képzők közös jellemzője, hogy megtűrnek maguk mellett másik képzőt: kert: kert-ész, kertész-kedik, kertészked-és. Ezt a jelenséget, amikor a származékszóból képző segítségével újabb származékszót hozunk létre, továbbképzésnek nevezzük. A továbbképzés során a szó jelentése is folyamatosan változik.
)
)
A képzők keletkezése
Mesterséges képzők
Idegen eredetű képzők
A képzők rendszere
Jelentéstani rendszer
Képzőhasználati rendszer
Alaktani rendszer
