A bantu nyelvcsalád
A bantu nyelvcsalád
Afrika déli felében, az Egyenlítőtől délre beszélik mintegy százötven millióan a még a nem nyelvész előtt is felismerhetően rokon 600 nyelvet. A nyelvcsalád nevét nyelvészek alkották meg a zulu aba-ntu ’emberek’ szóból, különben minden népnek és nyelvnek saját neve van. Népeik a fekete alrassz különféle válfajába tartoznak, keresztények (kisebb részben iszlám vallásúak), illetve a civilizációtól távolabb élők animista hitűek. E nyelvek feltérképezése igen egyenetlen: mintegy 30 nyelvről készültek jó nyelvtanok, szótárak, nyelvkönyvek, ezek standardizált latin betűs helyesírásúak több-kevesebb szépirodalommal, további 50-60 nyelvről vannak vázlatos ismereteink, a többiről csak rövid feljegyzések, szójegyzékek vagy még annyi sem.
Szuahéli nő
A legelterjedtebb nyelv a szuahéli vagy szvahili Kelet-Afrika több országában és Zairéban, ahol közvetítő nyelvként ötven-hatvanmillió ember tudja, anyanyelvként vagy ötmillió a szomáliai-kenyai-tanzániai partvidéken, a közeli szigeteken és Zanzibárban; államnyelv az angol mellett Tanzániában, Kenyában és Ugandában, Zairében pedig az egyik nemzeti nyelv. Egyéb hivatalos nyelvek az angol vagy a francia mellett: szoto (Lesotho), csvana (Botswana), szvázi (Szváziföld), sona (Zimbabwe), bemba (Zambia), cseva (Malawi), rundi és kinyarvanda (Burundi és Ruanda). A fontosabbak közé tartozik még a xhosza (régi neve: kaffer) és a zulu a Dél-Afrikai Köztársaságban. Megemlítendő az umbundu Angola déli részében (nem azonos a tőle északra beszélt kimbunduval), amelyet hárommillióan beszélnek, és amelyet honfitársunk Magyar László írt le először 1859-ben.
A bantu nyelvek ragozók, jó részükben zenei hangsúllyal (de ez nincs meg a szuahéliben).
Szoto férfi
