A mandzsu-tunguz nyelvcsalád
A mandzsu-tunguz nyelvcsalád
E népek erősen mongolos jellegűek, nyelveik igen különböznek egymástól, habár közös eredetük valószínű. Két ága, a mandzsu és a tunguz összesen 16 nyelvet foglal magába, beszélőik száma legfeljebb százezer, noha a magát tulajdonképpen mandzsunak mondó nép Kínában és a régi Mandzsúria területén két és félmillió körül van. A mandzsu ág nyelvei: nanaj, ulcsa, orok, orocs, sibo, ude vagy udehe, a tunguzé: evenki, even, negidal, szolon stb. Ezek közül Oroszországban a Jenyiszej-folyótól az Ohotszki-tengerig elszórva található a nanaj, ulcsa, orok, orocs, és udehe, Kínában a mandzsu, nanaj, evenki és annak egyik nyelvjárása, az orocson. A legrégibb mandzsu nyelv, a dzsürcsi csak a 12-15. századi kínai írással készült feljegyzésekből ismeretes. A dzsürcsi dinasztia akkor egész Kína ura volt. A mandzsu a mandzsu császárok uralma alatt irodalmi nyelv volt, szépirodalmi műveket, többnyelvű szótárakat alkottak rajta, míg a 19. században megszűnt a mandzsu nyelvű közigazgatás, és az uralkodó réteg elkínaiasodott. A mandzsu írás különben mongol eredetű volt.
)
