Mondattan
Mondattan
Az uráli nyelveket számos közös mondattani sajátosság köti össze. A legfontosabbak a következők: az állítmány lehet névszó és ige (kivételt képeznek a balti finn nyelvek és a lapp, ahol névszói állítmány esetén kötelező a létige kitétele). A jelző megelőzi a jelzett szót, s a ragozás során a jelző változatlan marad (a balti finn nyelvek és a lapp egyeztetik a jelzőt a jelzett szóval). A határozott és a határozatlan számnevek után egyes szám áll. Az uráli nyelvek a birtoklást nem egy ‘bír’ jelentésű igével fejezik ki, hanem birtokos személyjellel (m. házam, házad, mord. E kudom, kudot ua.) és részeshatározóval: m. Nekem jó lovam van.
Az alárendelt mondatokat az uráli alapnyelv korában többnyire mondat értékű igeneves szerkezetekkel fejezték ki. Ezek közül a legősibb a m. Madár látta kenyeret ettünk típusú. E szerkezetek gazdag mai rendszere mindenütt később alakult ki.
Egyes igék (hagy, marad, vész stb. jelentésűek) az indoeurópai nyelvektől eltérően nem lokatívuszt, hanem latívuszt vonzanak: m. odahagy, odamarad, odavész. Más igék viszont ablatívuszt vonzanak: m. A boltból vettem; Messziről látszik.
Az uráli ősnép legkésőbb Kr. e. 4000 táján két ágra szakadt: finnugorra és szamojédra.
