Az „ugor-török háború”
Az „ugor-török háború”
A magyar nép és nyelv eredetéről a máig leghevesebb vitát a múlt század utolsó harmadában folytatták. Az ún. „ugor-török háború” megosztotta mind a kutatókat mind a közvéleményt. Ez utóbbi inkább a Vámbéry Ármin által hirdetett és bizonyítani vélt török-magyar rokonsággal rokonszenvezett, mintsem a „halzsíros atyafiakat” felvonultató Budenzcel, Hunfalvyval. A nemzeti hiúság bajnokai örömmel üdvözölték Vámbérynak A magyarok eredete című „ethnológiai tanulmányát” (1882), amelyben azt állítja, „hogy a magyar nyelvnek és a magyar fajnak az alapja, a magva török, s ami kis finnugor szórvány itt-ott akad benne, az másodlagos, jövevény elem”. Vámbéry bőséges számban közölt török-magyar etimológiáinak nagy részéről Budenz kimutatja, hogy azok kegyes csalásokkal születtek. A vita során Vámbéry egyre inkább visszakozott, s végül már kijelenti, hogy csak a magyar NÉP török, a magyar NYELV nem egészen az, csupán kétharmad részben. Ez után a vita után tudományos súllyal a magyar nyelv török rokonsága többet nem merült föl, bár laikus kísérlet ennek bizonyítására még a közelmúltban is napvilágot látott.
Az, hogy egy nyelv melyik nyelvcsaládba tartozik, nem értékítélet, hanem tudományos tény. A magyar nyelv finnugor, uráli eredete szintén nem értékítélet. Nem azért vagyunk finnugorok, mert azt valakik, külföldi erők kitalálták, magyar bábjaik, követőik pedig elhintették, ugyanis mi nem finnugorok lettünk, hanem a nyelvünk finnugor.
Könyv nyelvrokonainkról
Lapp teherszán
