Az anyanyelv alapfokú kialakulása
Az anyanyelv alapfokú kialakulása
A gyermeknyelvben hároméves kor körül további fontos minőségi és mennyiségi változások zajlanak le. A hanghelyettesítések (a j mássalhangzó helyett az l, az s helyett az sz ejtése) megszűnőben vannak. A gyermekek képessé válnak az általánosan legkésőbben elsajátított magánhangzók – az ö, ő és ü, ű – képzésére, korábban ezeket az o, ó és u, ú hangokkal helyettesítették. A mássalhangzók közül a legutolsó rendszerint az r, amelynek a pontos ejtéséhez három- és négyéves kor között válik elég fejletté a gyermek hangképzése. A szavak hangsúlyának helyét a gyermek ekkor már nem téveszti el (az mindig az első szótagra kerül). Mindezeknek ellenére a háromévesek beszédének hangzása még jelentősen eltér a felnőttekétől.
Jellemző az ún. verbális mámor, ami az igék (verbum) mennyiségének és használati gyakoriságának ugrásszerű megnövekedését jelenti. Az e korúak 40,7%-ban főnevet, 39,4%-ban igét és 19,9%-ban egyéb szófajú szót használnak. Az analógiás folyamatok ugyancsak kisebb mértékben érvényesülnek már; a gyermek – köznyelvi szempontból – jólformált közlések létrehozására képes. A gyermeknyelvi mondatok dallama megfelel a felnőtt nyelv jellegzetességeinek.
A háromévesek beszédmegértési folyamata már megközelíti a felnőttét, a feldolgozásban a beszédhelyzetnek egyre kisebb lesz a jelentősége. Hároméves korra az anyanyelv alapfokon kialakult: a gyermek birtokba vette a nyelvet és képessé vált a hangzó változat használatára; beszél és a hozzá intézett közléseket megérti. Ezzel a gyermeknyelv egyik fontos szakasza lezárult.
