A REGIONÁLIS KÖZNYELVISÉG (Fülöp Lajos)
A REGIONÁLIS KÖZNYELVISÉG
(Fülöp Lajos)
(Fülöp Lajos)
Regionális köznyelviségnek azt a táji színezetű,köznyelvi szerepet betöltő nyelvhasználatot nevezzük, amely a helyi nyelvjárások és a beszélt köznyelv között helyezkedik el, vagyis átmeneti alakulat, sajátos vonásai pedig elsősorban a kiejtés, kisebb mértékben az alaktan és a szókészlet terén jelentkeznek. Kialakulását tekintve – anyaországi körülmények között – a köznyelv és a nyelvjárások kölcsönhatásának, kiegyenlítődésének az eredménye, kisebbségi helyzetben viszont a különfejlődés is érvényesül.
A nyelvjárások mai helyzetének a felmérése, jellemzése szempontjából igen jelentősek azok a nyelvtudományi munkálatok, amelyek – ha közvetve is – sok szállal kötődnek a táji köznyelviség témaköréhez. A témakör elnevezésére korábban a regionális köznyelv, regionális köznyelvek műszót használták a kutatók, újabban viszont a regionális köznyelviség megjelölés szerepel gyakrabban. Az elnevezési bizonytalanság egy nagyon lényeges és még tisztázásra váró kérdést takar. Közelebbről: vajon a nyelvjárások és a köznyelv közötti úgynevezett nyelvhasználati sáv nyelvváltozatnak számít-e, mint ahogy a beszélt köznyelv vagy a nyelvjárások azok. Az átmenetiségből következően ugyanis a regionális köznyelviség mibenléte, normatív (szabályozó) jellege sokkal nehezebben tárható fel, mint akár a köznyelvé, akár a nyelvjárásoké.
Nyelvváltozatok, köz- és irodalmi nyelv
Nyelvjárások, regionális köznyelviség
Köznyelv és nyelvjárások kölcsönhatása
